tömeg film művészet ?!

Criterion Collection

Szerző: dudicsek 2010.07.14. 09:59 ( szólj hozzá )
Címkék: horror ázsiai vér gödör rossz collection bad seed criterion

Ha nagy leszek, a Criterionnál akarok dolgozni. Nem ismerem az ott lévő embereket, de máris rajongok értük.

www.criterion.com

Asszem két fimem van criterionos, japán Gödör(?) meg hm még valami, talán a Bad Seed. Fantasztikus mind a kettő, a Bad Seed párbeszédeit ismételgetve javítom az angolomat. :D Gyönyörűen beszélnek benne. Persze nem ez a legfőbb erénye, manapság eléggé furinak tűnhet az a film, de ha az ember belehelyezi magát abba a korba (itt a filmtörténeti közegre gondolok), akkor nagyon jól szórakozhat rajta. Túláradó gesztusok, zavaróan tökéletes díszletház, ilyesmit értek furi alatt. Sztori: Egy kislány kicsit nagyravágyó, önző, gonosz benne, az anyukája meg nagyon szenved ettől. Az összes szereplő marha jól nyomja.

A Gödör meg szerintem az egyik legklasszabb főcímmel rendelkezik az ijesztő filmek közül. Frászt kaptam tőle: látjuk a nádast, csak a hátborzongató suhogást halljuk aztán egyszercsak NYEEEEEEE zenekar és szinte berobban az arcunkba a japán cím. Tényleg a plafonon kötöttem ki tőle. Persze ehhez az kell, hogy kapásból tisztelettel belemerüljünk, a főcímnél ez azért még nehéz. Meg mondjuk félrészeg popcornozó haverokkal is :D

Szerző: dudicsek 2010.07.14. 09:50 ( szólj hozzá )

Ej, csúnya, rossz, lusta blogger vagyok. Nem ebből fogok Porschét venni, asszem. Mármint a blogírásból.

Az emberi százlábú

Szerző: dudicsek 2010.05.25. 11:07 ( szólj hozzá )
Címkék: cronenberg százlábú the human centipede

 Épp folyamatban a beszerzése. Ahogy néztem a trailerét, az jutott eszembe, hogy Cronenbergnek kellett volna ezt megrendezni. Akkor tutira tökéletes műalkotásként aposztrofálná mindenki.

Frissítés:

Belektekertem...mocskosnak érem magam. Nem tudom, mikor fogom végignézni. Nem prüdéria, meg tényleg elég sok mindent láttam már filmen, de most túl brunoutos vagyok ehhez :)

Freddy, meg más

Szerző: dudicsek 2010.05.20. 23:29 ( szólj hozzá )
Címkék: horror robert englund patricia arquette franka potente freddy krueger rémálom az elm utcában nightmare on elm street hajsza a metróban kaszabolós

Láttam én már bármiből is hét részt???

Most kezdtem bele a Rémálom az Elm utcában 4-be. Az első kettőt már milliószor láttam, úgyhogy az kimarad a maratonból. Fantasztikusak, zseniálisak, ijesztőek. :D Viszont, uramatyám, a háromban mekkora jelenetek vannak! Amikor a kerekesszékes srác átváltozik varázslóvá, meg a hülye csavaros poén - most álmodom, ja mégse, ja, igazából ezt az egészet álmodtam, nem, valójában azt is csak álmodtam, hogy álmodtam, hogy álmodom. :D

Jennifer túl sokáig nézi a tévét:

Szegény Nancy (korábbi főhős) is meghal. Rájöttem, hogy tökre felesleges egy horrofilmben küzdeni, mert hiába maradsz életben - a folytatásban úgyis elővesznek és kinyírnak. Akkor meg inkább halj meg méltósággal egy résszel korábban. Ugyanez volt Randyvel a Sikolyban. Egyébként soha a büdös életben nem fogom megbocsátani a készítőknek, hogy megölték őt, ő volt a legnagyobb arc. Hát persze, a viccesfiúk is korán halnak. Ebben is, amint megszólalt a kis holdkóros, rögtön elkezdetm őt félteni. Jogosan.

Egyrészt bosszant, ha a sabloncsapat sablonkarakterei kiszmítható sorrendben távoznak az élők sorából, másfelől marhára vicces. Szerintem hatalmas poén haverokkal ilyen bandamészárlós filmeknél fogadni a halállistára. Mivel az én barátaim sokkal jobb helyen vannak most, kénytelen voltam magamban tippelgetni. Az első kettőt eltaláltam, meg azt, hogy Patricia megmarad (ez mondjuk egyértelmű volt), viszont azt reméltem, hogy azt a hülye intézetvezetőt vagy főnővért vagy ki a szöszt jól kibelezik. És nem, a rohadt életbe, csak azért sem!!

Van egy film, nem is tudom, mi a címe így hirtelen, valami metrós cucc, és kétféleképp is forgalmazták. Az egyik cím asszem az Hajsza a metróban. Franka Potente játszik benne, és basszus, én végig annak az ocsmány izének szurkoltam, ami üldözte őt. Dehát a készítőkben nem volt annyi stílusérzék, hogy kivégezzék a nőt. Vagy ez valami társadalmkritikus fricska akart lenni, "A ribancok úgyis túlélik"-üzenettel? Komolyan, elviselhetetlen egy nőszemély volt. Lelépett egy buliról, hogy gruppie-zon George Clooney-nak (!!!), aztán meg bennragadt a metróban, és mindenki meghalt, aki neki akart segíteni. Mert ő csak sivalkodni bírt végig. Franka Potentére is haragszom, A lé meg a Lola után abba is kellett volna hagynia a filmezést. Na jó, ez brutális túlzás, elnézést, és a film is teljesen korrekt volt a kortársaihoz képest, mármint, ha az ember szereti a jajmenekülökasötétbenkülönbenfeltrancsíroznak-filmeket, akkor teljesen megfelel.

Most folytatom a hmmm mi is az alcíme? Na mindegy, szóval a Rémálom 4-et, egyszer majd feldúsítom videókkal meg képekkel meg linkekkel ezt a posztot.

VHS

Szerző: dudicsek 2010.05.20. 17:24 ( szólj hozzá )
Címkék: remake vhs naomi watts gore verbinski martin henderson hideo nakata a kör ringu j horror ázsiai horror japán horror

Megnéztem a Ringut, a Kör eredetijét. Nem is tudom, hány ázsiai horrort láttam eddig, a remake-ekkel jobban állok. Megvolt a Fekete víz, az Átok (jesus, belehaltak volna, ha haragnak fordítják??) két része, meg a Kör két része. Többről nem tudok.

Egyébként baromi érdekes dolog összevetni ezeket a "nemzeti verziókat". Mármint én eddig úgy gondoltam a Körre, illetve az eredetijére, hogy biztos teljesen ugyanazok, mint a két Psycho, az újra az valóban kockáról kockára a régiről lett másolva. És nem. Itt nemcsak arra gondolok, hogy, mittomén, az egyik filmben balra volt a tükör, a másikban meg jobbra, hanem valóban az új nézőközönség kulturális hagyományaihoz, meg addigi feltételezett filmes tapasztalataihoz lett igazítva (a szükségszerű, praktikus átalakítások mellett.)

Kulturális hagyomány alatt leginkább a szellemvilággal való kapcsolatot, az ahhoz való viszonyulást értem. Japán hőseinknek annyira egyértelmű és elfogadott, hogy érzik a holtak jelenlétét, hogy az elsőre meghökkenést válthat ki a nyugati nézőből. Gondolom, ezért magyarázták, bővítgették ezt a szálat Verbinskiék (Gore, a rendező), azokkal a hülye rajzokkal, meg talán a kissrác szerepe is ezért hangsúlyosabb az amerikai verzióban.

Ez ugyanis a legfőbb eltérés a karaktereket tekintve - a japán filmben az ex szinte egyenrangú nyomozótárssá emelkedik ki a riporternő mellé, az amcsi verzióban - hiába a filmtörténeti jelentőségű tévés jelenete - hülye kis mellékszereplővé silányul. De legalább szimpatikus, legalábbis a japán alteregójához képest mindenképp. Utóbbi alak néhány megnyilatkozásánál úgy éreztem, hogy ráférne a tarkójára egy péklapátos simogatás. Nem annyira sajnáltam, amikor kimászott a tévéjéből a kiscsaj. (Jut eszembe, nekem baromira bejött az a húzás, hogy Nakata (rendező) az áldozatok képét kimerevítette és átnyomta negatívba, kár, hogy Gore nem hagyta meg - bár az is igaz, hogy elég fura és elidegenítő lehet sokak számára).

És a kissrác. Hm, nem tudom, először arra gondoltam, hogy csak azért kap nagyobb szerepet a remake-ben, amit már említettem, hogy lehessen bővebben magyarázni a szellemes vonalat, meg hát azért elég érdekes, ahogy az édesanyja napokra magára hagyja - egyszerűen muszáj őt jobban bemutatni, hogy milyen szokatlanul önálló kölyök. De most eszembe jutott, hogy akkoriban azért elég menővé váltak az ijesztő, túl-komoly gyerekek: Hatodik érzék és társai. Végülis, mindegyik benne lehet.

Szeretnék egyértelműen valamelyik verzió mellett voksolni - jó, hát nyilván illene az eredetit jobban szeretni, de némely bővítés, újítás eszméletlenül bejött az újrában. Most hangosan fogok gondolkodni.

Reiko vs. Rachel

Imádom Naomi Watts-ot, de Rachel karaktere szerintem baromi ellenszenves (jó, oké, "át lett fordítva" nyugati karrieristává, de attól még utáltam őt). Reiko eszméletlenül szép, sebezhető, egészen a fináléig - az az eszelős mosoly a kocsiban, brrr. Reiko nyert.

Ryuji vs. Noah

Hm. Ryuji egy hülye, bunkó, antipatikus fickó. Viszont Sanada alakítása szerintem messze felülmúlja a Hendersonét. Henderson, a nélkül, bocs. Mondjuk az utóbbi karaktere azért nem adott okot a nagy lélekanalízisre, eléggé semmilyen volt. De Noah-t jobban sajnáltam. Nem lehetett volna, hogy az ex több szerepet kap, ellenben elviselhetően viselkedik??

Képi világ

A japán sötét, az amcsi szürke/kék. Előbbinél többet hunyorogtam, utóbbi meg teljesen deprimált. Ezért is tetszett jobban.

Történet

Egyértelműen a japán, ugyanakkor teljesen jogosnak érzem az amcsi módosításokat. Két különös képességekkel bíró nő egy családban már túl sok lett volna :D Gondolom, AZ A BIZONYOS videó is a két különböző sztori miatt ennyire eltérő. Mármint az információmennyiséget tekintve. A japánon teljesen megdöbbentem, alig pár beállítás, az amcsi meg zsúfolva van szubjektív képekkel, szimbólumokkal. De kell is. Hú, azt a vörös fát mennyire szerettem benne, az gyönyörű volt. Na, AZ hiányzott nekem a japánból leginkább. A fa. Hm, sokat elmond rólam. Jaj, és persze a leglényegesebb: a zárás is egyértelműen jobb a japánban. Millióan elmagyarázták nekem - öh, tudom, hogy jókor szólok, de spoileresen írok, mindig -, hogy miért a COPY a megoldás, de szerintem AKKOR SE indokolt ez az amcsi filmben. Miért tűnik el az átok? "HÁME továbbadja a másolással" De nem! Erről szó nincs az amcsi verzióban! Kissrác lemásolja, gondolom később eldugják oszt' kész. (Itt most szépen megfeledkezem a folytatásokról, mert nem emlékszem, hogy mi történik a továbbiakban :)). A japán megoldásában szépen ott van a zseniális kis szó, a "megmutatni". Nem elég, hogy lemásolod, valakinek meg is kell mutatni, hogy átadhasd neki az átkot, és ez így szépen mehessen körbe. És így lesz a film címe Kör, nem (csak) azért, mert életében utoljára egy kört látott szegény, tömeg/lógyilkos kislány. Vagy én vagyok hülye, és ez az amerikai filmben is ilyen szépen benne van?

Sadako meglátogatja a japán bácsit:

Samara meglátogatja az amerikai bácsit:

Láttad már a 12 majmot?

Szerző: dudicsek 2010.05.16. 23:28 ( szólj hozzá )
Címkék: bruce willis brad pitt terry gilliam 12 majom twelve monkeys la jetée chris marker láttad már a 12 majmot?

Ha nem, akkor mindenképpen nézd meg, rendezte Terry Gilliam, szereplők Brad Pitt, Bruce Willis, Madeleine Stowe (őt honnan ismerjük még???). Nesze, linkek:

http://port.hu/12_majom_12_monkeys_(twelve_monkeys)/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=2&i_city_id=-1&i_county_id=-1

(offtopic: imdb miért ismeri fel a betűvel leírt számot, port.hu miért nem?)

És akkor most azokhoz fordulok, akik már túl vannak rajta.

Mert igazából nem erről a filmről akarok pötyögni. Élményt akarok megosztani, hűűűha. Én, magamat filmes cuccokban viszonylag jólértesültnek gondoló (HEHH mekkora tévedés) alantas kis lény e hét csütörtökén hatalmasat koppantam. Terry Gilliam persze még mindig zseni meg ilyesmi a szememben, de amióta láttam egy bizonyos kisfilmet, már nem annyira. Naiv voltam, hogy azt hittem, az egész 12 majom-alapsztori az ő kis furmányos fejéből pattant ki?

Szóval csütörtökön múzeumban jártam, ahol moziztam. Le Jetée. Film - gyönyörűséges, szuggesszív állóképekből. Tátott szájjal lestem, a felirat hiánya ellenére (khkhm igen, az nem árt, újabban döcög az angolom) teljesen magába szippantott az egész. És annak ellenére, hogy már az elején felhívták a figyelmemet a 12 majommal való rokonságára, mégiscsak megvolt az a bizonyos katartikus pillanat, a semmihez sem hasonlítható érzés, amikor kigyúl a kis villanykörte, a nagy ráismerés az utolsó képeknél: Jéééézusom, ez AZ! Hiába ismerem a 12 majom sztoriját, a Le Jetée ugyanakkorát bokszolt a gyomromba, ha nem nagyobbat, mint Gilliam annak idején.

Tessék megnézni. Nyiss ablakot, végy mély lélegzetet, helyezkedj kényelembe és éld át:

Ihaj!

Szerző: dudicsek 2010.05.16. 23:04 ( 1 hozzászólás )
Címkék: film mozi tömeg műfaj művész filmbuzi experimentális filmbarát szeretem a filmet

A szokásos köszöntés a bloggertől, első bejegyzésem alkalmából. Most gondolkodnom kéne, hogy a sok idekívánkozó közül filmmel nyissak, de szerintem nem fogok sokáig erőlködni. Ügyes leszek, gyakran posztolok, mindenki ide fog férni.

Célok? Nincsenek. Magamnak teszek jót azzal, ha gyakorolom a filmes témás írogatást, szóval az se gond, ha én leszek a blogom egyetlen, ám annál lelkesebb követője.

Filmbarát vagyok, orbitális betűkkel, hatszor aláhúzva, múltam, jelenem, és remélem, a jövőm is a mozi jegyében fog eltelni. Éppen ezért kapok agyfaszt a megjátszós, mű-műkedvelő, műmájerektől, akik - hiába nem értik, nem érzik, fogalmuk sincs a film lényegéről, mondanivalójáról, mégis - kéjes nyögések közepette csavargatják a mellbimbóikat valami elvont cuccot bámulva. Szeretem a lassú, átérzős, avagy zagyvának tűnő, ijesztő experimentális mozikat (aka "művészfilmek"), ha megtalálom bennük a szerethetőt. A megjátszást gyűlölöm, a "szeretemtarrtmertrendi"-jelenséget.

És ugyanúgy boldoggá tesz valami "könnyed", "trágár", "ostoba" limonádé is. Élvezetből, szenvedélyből nézem a filmeket. Érezni akarom, hogy szeretettel csinálták, hogy az alkotók beleadtak mindent, amit csak tudtak. Hogy foglalkoznak velem, a nézővel.

Hm, ennyire azért nem hatódtam meg a saját szövegemtől, de azt hiszem, elöljáróban ennyi elég is lesz. Lényeg: szeresd a filmet. És persze néhányszor ide is felkukkanthatsz, annak örülök.

Szervusz,

dudicsek voltam